A vakbélgyulladás elég gyakori megbetegedés. Minden 100 emberből 5-10-nek az életében előfordul, a vakbélgyulladás gyanújával végzett műtét pedig a leggyakoribb a sürgősséggel végzett hasi operációk között. A vakbélgyulladás legtöbbször 10 és 30 éves kor között fordul elő, a betegség kialakulásának valószínűsége ezután már egyre csökken. Az idejében felismert és megműtött vakbélgyulladás könnyen, gyorsan és maradéktalanul gyógyul, míg a késői felismerés vagy az operáció halogatása életveszélyes szövődmények kialakulásához vezethet.

A vesekövek a vizeletbe kiválasztódó sókból képződnek. Nagyságuk a mikroszkopikus méretű kristályoktól (vesehomok), a néhány centiméteres nagy kövekig igen változó lehet. A legtöbb kő kalcium-oxalátból alakul ki, de cisztinből és húgysavból is létrejöhetnek. A vesekövesség tünete lehet fájdalom, vérzés, húgyúti elzáródás, vagy bizonyos esetekben visszatérő fertőzés

A vesemedence-gyulladást (pyelonephritis) bakteriális fertőzés okozza. A gyulladás gyakran kétoldali, és a vesemedence mellett a vese állománya is érintett. A betegség magas lázzal, rossz közérzettel és vizeletürítési panaszokkal jár, a nem kezelt visszatérő gyulladás szövődményeként pedig akár veseelégtelenség is kialakulhat.

A vírus-hepatitis megnevezés különböző vírusok által okozott fertőző májártalmak gyűjtőneve. Az egyes vírusok és az általuk okozott kórképek különböznek egymástól, azonban vezető klinikai tüneteikben hasonlóak. A jelenleg ismert hepatitis vírusokat A-tól G-ig jelzik, azonban még korántsem ismert valamennyi kórokozó. Terjedésük alapján két fő csoport különböztethető meg. Az A- és E-vírusok a tápcsatornán keresztül, a többi kórokozó vérrel, illetve testnedvekkel terjed. Az általuk okozott betegség a kórokozóról kapta nevét.

A vénák a test szöveteiből szállítják az elhasznált vért a szív felé. Leggyakrabban az alsó végtag vénái betegszenek meg, melyek egy felszínes - a bőr alatt futó, és egy mélyben - az izmok között - haladó rendszert alkotnak. Mindkét vénás rendszer területét érintheti megbetegedés, melynek következménye a teljesen panaszmentes állapottól az életveszélyes szövődményekig terjedhet. A vénák különböző megbetegedései ma Magyarországon népbetegségnek számítanak, a lakosság csaknem egynegyedét érintik valamilyen formában. A nők kétszer olyan gyakran betegszenek meg, mint a férfiak. Leggyakrabban 30-40 éves kor után kezdődik a betegség, és az életkorral nő a kialakulás valószínűsége.

Zöldhályognak (glaukómának) összefoglalóan a látóideg és a látótér károsodásával járó folyamatokat hívjuk. Világszerte a 40 év feletti lakosság kb. 2%-át érinti ez a betegség. Jelentősségét az adja, hogy a beteg látásának folyamatos romlását okozhatja, amit korai felismeréssel és a kezelés megkezdésével meg lehet akadályozni.