A pánikbetegségből való gyógyulás útjai – I. rész
A pánikbetegség egyre több ember életét keseríti meg. A tünetekről, azok enyhítéséről Dr. Domján Mihály tanácsadó szakpszichológus és családterapeuta segítségével kapunk egy kis betekintést.
Az emberek mindennapi szemléletében, ha valakinek mellkasi fájdalmai vannak, vagy légszomja, szédül, esetleg heves szívremegést észlel, akkor azonnal orvoshoz fordul. Még intenzívebb a fizikai tünetekre való reagálásunk, ha valaki a környezetünkben szívinfarktuson, agyvérzésen, vagy sztrókon esett át. Természetesen az orvos felkeresése szükséges és megkerülhetetlenül fontos! (Sem az internet, sem az otthoni „szakkönyvek” nem elégségesek!) Egyes esetekben azonban az orvosi vizsgálatok semmilyen organikus okot nem tudnak kimutatni. Sajnos, számos ilyen szituációban viszont a pánikbetegség, mint szó, meg sem említődik (a házi orvosi, a kardiológiai, és az egyéb szakrendeléseken). A betegek egy része ezért bizonytalan, valamint tanácstalan marad, ugyanakkor – akaratlanul is a tünetek és a félelmek miatt – kezd beszűkülni az életterük. Először néhányan nyugtató teákkal, homeopátiás szerekkel, és gyógynövényekkel próbálkoznak, mások hamarabb jutnak el a gyógyszerekig. Újabb betegcsoport pedig csak sok év halogatása után keres fel egy pszichológust, és lehet, hogy ekkor is más ok pl. gyász, vagy gyermeknevelési probléma miatt.
Jelen rövid, gondolatébresztő cikkemmel azoknak szeretnék felvilágosítást és mankót adni, akik különösebb organikus (szervi) ok nélkül, a már korábban említett tünetekkel élnek. Közülük is főként azoknak, és azok környezetének írtam le a gondolataimat, akik a gyógyulás útjára szeretnének lépni, illetve meg akarják érteni a családtagjuk viselkedését. Sokszor ugyanis a betegség bagatellizálva, szégyellve, vagy tagadva van, miközben pedig – sajnos – a félelmetesnek megélt tünetek komolyan gyengítik és szűkítik a páciens életvezetését.
Kezdjük a legelején!
A pánikbetegség a szorongásos zavarok közé besorolt kór. Melyek a tünetei? A pánikzavar hirtelen kialakuló, erős aggodalommal, vagy küszöbön álló katasztrófa-érzéssel járó állapot. Lényege a kiszámíthatatlan, időnként előtörő, elemi erejű, intenzív félelem, amely testi tünetekkel jár együtt. Ilyen például a légszomj, fuldoklás (torokgombóc-érzése), szédülés, hasi görcsök, mellkasi fájdalom, émelygés, hőhullámok, szapora szívverés, hidegrázás, remegés, izzadás, érzéketlenség, és a zsibbadás. A testi tünetek mellett negatív gondolatok is jellemzőek a pánikzavarra: halálfélelem, megőrüléstől való félelem, menekülési vágy, félelem a kontrollvesztéstől, bizonytalanságérzés, és katasztrófikus végkövetkeztetések. Pánikzavarról akkor beszélhetünk, ha az előbb vázolt tünetek közül több (legalább 4) jelen van. A pánikroham általában percek alatt alakul ki, és van, amely fél óra alatt elmúlik, s van olyan, amely órákig, napokig tart. Egyeseknél ez a félelmetesnek megélt állapot – sajnos – a vérnyomás kiugrását is eredményezi. A tünetek elmúlta után általában kimerültség, fáradtság érezhető. Ez a fajta szorongásos betegség gyakran jár együtt más pszichés problémákkal:
- depresszióval,
- agorafóbiával (nagyobb terektől, bevásárlóközpontoktól, lifttől, utazástól való félelem),
- szociális fóbiával (nagyobb társaságtól, idegenektől).
Az első roham általában egy jelentősen felfokozott, szorongató stresszhelyzetben váltódik ki. Végeredményben a
szorongás testi tünetei váltják ki a vészreakciót. Az illető megijed a vegetatív testi élményeitől, és hibásan félreértelmezi azokat – súlyos fizikai, vagy
mentális katasztrófa előidézőjét látja bennük. Erre példa, amikor valaki a heves szívdobogásából, mellkasi fájdalmából, vagy zsibbadásából arra a következtetésre jut, hogy szívinfarktuson fog átesni. Újabb kiragadott példa, amikor a páciens egy kisebb légszomjából azt szűri le, hogy meg fog fulladni. Mások pedig – tévesen – pl. a megőrülés nyilvánvaló jeleit vélik a tüneteikben „felfedezni”.
Az első roham után – a nem létező veszélyek ellenére – kialakulhat egy tartós félelem a következő pániktól, ami viszont a vegetatív tünetek további fokozódását fogja maga után vonni. Az alaplégzés például megnövekedhet, ami „melegágya” a következő rohamnak. Pánikot az olyan gondolatok szintén kiprovokálhatnak, hogy „Most nem érzek semmi rosszat, de mi lenne, ha mégis elkezdenék izzadni és fulladni?”. A gondolatok mellett – sajnos – a negatív fantáziák pl. a korábbi rosszullétek felidézése ugyancsak beindíthatják a zavart. A türelmetlenség, a harag, a düh, az undor, a nemi és egyéb izgalmak szintén befolyásoló erővel hathatnak, ahogyan a túlzott kávéfogyasztás, az agyonhajszoltság, az étkezés kihagyása miatti vércukorszint csökkenés, az ülésből való hirtelen felállás miatti szédülés, a menstruáció előtti hormonális változások hatására létrejövő testi élmények félreértelmezése.
Az újabb pánikroham miatti tartós félelem kialakulásával párhuzamosan megerősödhetnek közben az elkerülő és biztonságkereső magatartások („túlóvások”) is. Idővel tehát az ördögi kör állandósulhat, és a pszichológusi segítség kérése nyilvánvalóvá kell, hogy váljon.
Melyek a pánikbetegség főbb terápiás lehetőségei?
Nagyvonalakban is nehéz erre rövid választ adni, mert egyes pánikbetegek nem hajlandóak gyógyszert szedni, mások pedig a pszichológust (a pszichoterápiát) utasítják el. A válasz múlhat az informáltságon, és a felkeresett szakember gondolkodás módján is. Tekintheti valaki éppúgy elégségesnek a gyógyszeres kezelést, mint más a pszichoterápiát. Azt gondolom, hogy fokozottabb tünetek esetén mindenféleképpen szükség van a pszichiáter és a pszichológus együttműködésére. Súlyosabb pánikzavar esetén szorongásoldók és antidepresszánsok kombinációjával indulhat el a terápia gyógyszeres része, amelynek a beállítása pszichiáteri szakorvosi feladat. A gyógyszeres kezelések a tünetek megszüntetését tűzik ki célul, ugyanakkor egyfajta kézzel fogható biztonságot is adnak („orvos tablettába zárva”). Az okok feltérképezése, értelmezése, elfogadása, bizonyos készségek átadása, életstílus, célok és szerepek tisztázása viszont – többek között – pszichológusi feladat.
Fontos azért azt újból kihangsúlyoznom, hogy egy pánikbeteg kezelése csak akkor indulhat el, ha az orvosi vizsgálatok egyértelműen kimutatták, hogy a tünetek nem szervi eredetűek!
(A pánikbetegség pszichoterápiájáról a cikk második, holnap megjelenő részében olvashatnak.)
Dr. Domján Mihály tanácsadó szakpszichológus és családterapeuta
Kapcsolódó cikkünk:
- A pánikbetegségből való gyógyulás útjai - II. rész
- A pánikbetegségből való gyógyulás útjai - III. rész
További cikkeink a témában:
