Drágább-e, ha zöldebb
Válság ide vagy oda, idehaza a nagy többségnek alapjáraton is szűkre szabott a pénztárcája. Ezért lógunk a buszon, ezért üres a Balaton part, ezért kapós a kínai áru és ezért nem egyszerű az iskolakezdés.
drtudakozo.hu - orvos adatbázis
Anyagiak dolga sok minden – nem vitás – ám időnként olyasmit is automatikusan a „nem engedhetem meg magamnak” kategóriába sorolunk, ami nem feltétlenül oda való. Ott vannak példának okáért a környezetkímélő termékek...Tikkasztóan meleg és szén-dioxidtól kába korunk hajnalán - vagy tán inkább már derekán - a környezetvédelemről hamarjában két dolog jut az emberek eszébe. Egyfelől, hogy az olyan hangzatos és globális bajok, mint a klímaváltozás, a szmog vagy az ózonlyuk problémájának megoldása leginkább kormányokra, nagyvállalatokra és kutatókra vár. Másfelől, hogy a boltok polcain sorakozó, vagy egyes szolgáltatásokban megmutatkozó zöld alternatívák nincsenek összhangban a kisemberek anyagi lehetőségeivel; vagyis túl drágák. Mindkettő tévhit. Az első gondolatmenet híveinek nem szabad megfeledkezniük arról az egyszerű tényről, miszerint nem a problémák „passzív szenvedői”, hanem „aktív előidézői” vagyunk, azaz ezeket a változásokat mi magunk okozzuk életmódunkkal és fogyasztási szokásainkkal. Ergo, tudatosabb döntésekkel és kevésbé kényelmes hozzáállással, nagymértékben rajtunk is múlik környezetünk állapotának romlása vagy javulása. A második eszmefuttatás is hibádzik, mert bár valóban létezik aránytalanul drága „zöld áru”, a közhiedelemmel ellentétben az alternatívák jelentős része az átlag pénztárca által is megfizethető. Sőt. Van, hogy a zöldebb egyben olcsóbb is.
Persze ha körülnézünk a valóságos vagy virtuális - internetes - boltokban, hamar ránk talál olyan „ökopamut konyharuha”, amiből egy pár 2, azaz kettő ezer forintot kóstál; hümmöghetünk a 23 ezer forintért kínált komposztáló láttán; és azt is megállapíthatjuk, hogy ha lenne rá keretünk, akkor félliternyi „öko WC tisztító szer” pontosan ezer forintos áron varázsolná tisztává WC csészénket. Nincs ezzel baj, ha valaki szán rá ennyi pénzt. A baj ott kezdődik, ha elkönyveljük, hogy a polcokon csak és kizárólag hasonlóan drága környezetbarát cikkek sorakoznak, s azon nyomban lemondunk háztartásunk ilyen irányú zöldítéséről. Ahelyett hogy rövid zsörtölődés után visszasorolnánk a „környezetrontók” népes táborába, vegyük inkább elő azt a bizonyos józan paraszti észt.
Ha logikusan gondolkodunk, hamar találunk olyan - a bolygónk számára kevésbé káros – megoldásokat, termékeket, melyek nem vagy nem sokkal kerülnek többe a normál változatnál; sőt, esetleg házilag is elkészíthetők. Csak legyünk kreatívak és jussanak eszünkbe a banálisnak tűnő, kis dolgok is! Ezt figyelembe véve kiderül, hogy lehetőségeink szélesebb skálán mozognak, mint ahogy azt első ránézésre gondoltuk; csak kutakodni kell egy kicsit. A szerves hulladékok nem csak a 20 ezer forint feletti komposztálóban bomlanak le; megteszi a fából gyártott (pár ezer forintos), vagy éppen raklapból, kerítésdrótból, maradék anyagokból otthon barkácsolt verzió is. Az esővíznek szintén mindegy, hogy kimustrált hordóban, használtan vett tartályban vagy fél minimálbér összegével megegyező áron kínált, görög amforának álcázott esővíztárolóban gyűlik. Újrapapír füzetek és fénymásoló papírok is beszerezhetők már annyiért, amennyit a fehérített papírból készült termékekért elkérnek; és az energiatakarékos berendezések sem kerülnek már jóval többe, mint áramfaló társaik. Vásárolhatunk cserélhető fejű fogkefét (aminek csak egy része repül időről időre a kukába) egy átlagos fogkefe áráért; és arányosan olcsóbb az újratölthető akkumulátor használata, mint az egyszer használatos szárazelemé. A tartós, javítható eszközök, termékek hosszútávon amúgy is jóval olcsóbbak, mint a gyakori cserére szoruló, eldobható fogyasztási cikkek… klasszikus példa erre a borotva esete. Az egyik leglátványosabb eredményeket biztosító terep ebben a kérdéskörben a háztartási tisztítószereké. Megannyi reklám, megannyi koszra és kórokozóra, megannyi kemikáliát ajánl – nem kevés pénzért. A környezetért aggódó háziasszony alternatíváját azonban nem csak a még drágább környezetkímélő tisztítószerek jelentik, hanem a régi, jól bevált házi szerek: ecet, citromsav, szódabikarbóna, mosószóda és társaik. Hogy hatásosak, ahhoz nem sok kétség fér – különben nem használták volna nagyszüleink meg az őket megelőző generációk sora – csak próbáljuk ki a régi recepteket! Az árakat pedig könnyű összehasonlítani… Vegyük, mondjuk a literenként 135 forintba kerülő 20 %-os ecetet és a legújabb (tetszőleges) vízkőoldót az árába épített csomagolással és reklámidővel. Nagyjából így van ez a művi kemikáliáktól mentes mosódióval is. Ez a természetes mosó- és tisztítószer egyre több háztartásban jelenik meg, s nem csak környezetkímélő tulajdonsága miatt hódít: ha hetente 2-3 alkalommal mosunk, s alacsony mosási hőmérséklet esetén kétszer - háromszor is ugyanazt az adag termést használjuk fel, akkor 1 kg mosódióhéj kb. egy évre elegendő. Olcsóbbnak tűnik, mint a piacvezető mosóporok. A sor tetszőlegesen folytatható. Mint sok más dolog esetében, itt is a gondolatot elindítani, nézőpontunkon változtatni nehéz. De ha ráérzünk az ízére, rövid idő alatt új – zöld – színt vihetünk a hétköznapokba. Pénztárcánk se bánja.
Lugosi Bea
drtudakozo.hu-az orvosadatbázis
